Romániai átvilágítás

4.
Vizsgalhato a papok szekus multja
Posted by: "Oroszi Kálmán" oroszi.kalman@gmail.com klamo78
Fri Sep 26, 2008 10:17 am (PDT)
Vizsgálható a román papok szekus múltja

A romániai felekezetek kérhetik a papok átvilágítását, annak ellenére, hogy a szenátus jogügyi bizottsága kivonta az egyházi személyeket a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) által vizsgálhatók köréből.

A múlt héten úgy tűnt, hogy végleg ködbe veszhet az egyházi méltóságok múltja, legalábbis nem derülhet fény arra, ki volt közülük besúgó a kommunista diktatúra idején.

A szenátusi bizottság ugyanis a CNSAS működését szabályozó törvényt olyan értelemben is módosította, hogy az egyházak vezetői lekerültek a testület által kötelező módon átvilágítandó tisztségviselők listájáról. A módosítás ellen csupán két szenátor szavazott, egyikük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeit képviselő Eckstein Kovács Péter volt.

A szenátor szerint nyilvánvalóan kampánycélokat szolgál a szenátus jogi bizottságának e heti döntése, hogy a papok és egyházi méltóságok mentesüljenek az átvilágítás alól (november 30-án lesznek parlamenti választások Romániában).

A testület mindenesetre szerdán változtatott álláspontján, és Norica Nicolai szenátor javaslatára úgy döntött: a papok és az egyházi vezetők "szekus" kapcsolatait felekezetük kérésére mégis fel lehet tárni. Virgiliu Tirau, a CNSAS alelnöke szerint ilyen kezdeményezésekre eddig is volt bőven példa.

A papok és az egyházi vezetők átvilágítása az elmúlt időszakban hatalmas vitákat váltott ki. Az ortodox egyház küldöttséget is menesztett a parlamentbe, azt követelve, hogy a vonatkozó jogszabályt módosítsák. A román közvéleményben már régóta "hírlett", hogy az ortodox egyház nagyon is magas poszton lévő papjai annak idején szorosan együttműködtek Nicolae Ceausescu diktátor állambiztonsági szerveivel.

A CNSAS hatáskörét az elmúlt időszakban teljesen új alapra helyezték, mert számos politikai szereplő úgy vélte: a testület "visszaél" helyzetével, túllépi hatáskörét. A román ortodox egyháznak (BOR) is ez volt a legfőbb panasza.

Az átvilágító bizottság tavaly, Teoctist pátriárka halála után kezdeményezte, hogy vizsgálják meg az ortodox egyházi vezetők esetleges szekus múltját. Az érintettek beidézését azonban az új pátriárka megválasztása utánra halasztotta. Miután megválasztották a BOR élére Danielt, Moldva és Bukovina metropolitáját, a CNSAS rögtön beidézett több ortodox egyházi vezetőt.

Az ortodox egyház törvénytelennek minősítette a testület eljárását, és elhatározta: maga kezdeményez belső vizsgálatot papjainak kommunista múltjáról. A szent szinódus különleges bizottságot nevezett ki erre a célra.

http://reformatusoklevele.reformatus.hu/

FUSZ.hu

Tőkés László EP-képviselő Közleménye

Publicisztikák

2008.09.24.

A magyarokat naponként éri megaláztatás vagy éppen brutális támadás Szlovákiában, Romániában, Szerbiában és Ukrajnában, csak azért, mert anyanyelvüket használják”

Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája az alábbi Közleményt tette közzé 2008. szeptember 23-án: – Az Európai Parlament frakcióelnökeinek testülete méltóképpen kívánja megrendezni a Nyelvek Európai Napját. Ebből a célból felkérte Hans Gert Pöttering elnököt, hogy a jeles nap – szeptember 26. – alkalmából bocsásson ki egy ünnepi nyilatkozatot.

A Nyelvek Európai Napja közeledtén Leonard Orban többnyelvűségért felelős európai főbiztos nyilvánosságra hozta a Többnyelvűség: Európa becses értéke és mindannyiunk felelőssége című dokumentumot, mely tulajdonképpen az Európai Unió többnyelvűségről szóló stratégiáját foglalja össze.

Mindezek kapcsán az Európai Szabad Szövetség (EFA) frakciócsoportja 2008. szeptember 23-án délelőtt rendkívüli sajtóértekezletet tartott az európai többnyelvűség, illetve az Európai Unió nyelvpolitikája tárgyában, Mikel Irujo Amezaga baszkföldi (Eusko Alkartasuna), Jill Evans walesi (Plaid Cymru) és Tőkés László erdélyi (Erdély) EP-képviselők részvételével. Ez alkalomból az EFA EP-frakció egy közös közleményt is kiadott a következő címen: „Az Európai Bizottság többnyelvűségi politikája – egy hosszú út jó kezdete”.

A sajtóértekezletet Mikel Irujo Amezaga képviselő nyitotta meg. Tudatta, hogy a Többnyelvűség: Európa becses értéke és mindannyiunk felelőssége című alapdokumentum az Európai Parlament Kulturális Bizottsága és Leonard Orban, többnyelvűségért felelős főbiztos együttműködésének eredménye. Üdvözölte a „lényegre törő” dokumentum újszerű célkitűzéseit és megoldási javaslatait, például az Európai Unió nem hivatalos nyelvei használatának szabályozásáról. Mindazonáltal visszafogottnak, sőt bátortalannak nevezte a stratégiai dokumentumot, amiért csak általánosságban szól a fiatalok korai nyelvtanulásáról vagy éppen a kisebbségi nyelvek népszerűsítéséről. Kritikáját abban foglalta össze, hogy a közös európai stratégia az egyes tagállamokra bízná a többnyelvűség ügyét, holott köztudott, hogy bizonyos tagállamok épp a többnyelvűség akadályoztatásában jeleskednek. Legfőképp azt hiányolta, hogy a dokumentum említést sem tesz az állampolgárok alapvető, anyanyelvhasználati jogáról. Példaként az ausztriai szlovének és a spanyolországi baszkok helyzetét említette, akik nem használhatják anyanyelvüket a közigazgatásban. „Ez pedig bizonyos európai nyelvek súlyos lefokozását állandósítaná” ­─ zárta gondolatait a baszk európai parlamenti képviselő.

Jill Evans walesi képviselő szintén a stratégia erényeként említette, hogy az elismeri a kisebbségi és a ─ még ─ nem hivatalos európai nyelveket. További pozitívumként értékelte, hogy a dokumentum leszögezi: történelmi, kulturális és közösségi összefüggésben kell a nyelveket kezelni. Meglátása szerint éppen ezért kell egyenrangúvá tenni az európai nyelveket, és ennek értelmében kell lehetővé tenni, hogy az európai állampolgárok az Unió hivatalos nyelvei mellett a nem hivatalos nyelveket is használhassák. Erre példaként szolgálhat a walesi és a skót nyelv uniós intézményekben való használatának közelmúltbeli bevezetése.

Erdélyi képviselőnk, Tőkés László is üdvözölte a nyilvánosságra hozott dokumentumot, és örömének adott hangot, hogy a walesi és a skót nyelvet is hivatalos rangra emelték az európai intézményekben, hiszen a nyelvi jogok elismertetése fontos állomás a kisebbségi jogok kivívásáért folytatott küzdelemben. Arra figyelmeztetett viszont, hogy az alapirat nem fordít kellő figyelmet a kisebbségekre, a veszélyeztetett nyelvekre, illetőleg ezek oktatására. Közép-Kelet-Európában rengeteg kisebbségi, illetve nyelvi probléma vár még megoldásra: a magyarokat naponként éri megaláztatás vagy éppen brutális támadás Szlovákiában, Romániában, Szerbiában és Ukrajnában, csak azért, mert anyanyelvüket használják. A dokumentum elméleti síkon értekezik az Európai értékekről, a többnyelvűségről és a különbözőségek egységéről, holott a valóságban egyes uniós népközösségek létét is vonakodnak elismerni, anyanyelvük használata pedig egyenesen tilos. Fokozottan érvényes ez a kitétel az erőszakos asszimiláció áldozatává váló moldvai csángó-magyar közösségre. Végezetül arra kérte az európai gondolkodásáról számot adó Leonard Orban főbiztost, hogy közös hazájukban, Romániában gyakorlati lépésekkel is támassza alá a többnyelvűségről szóló stratégiai elképzeléseit – olvasható a Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája által nyilvánosságra hozott Közleményben.

Továbbította: Frigyesy Ágnes

Őstörténet - Erdélyi Napló

-

XVIII. évfolyam, 17-18. (864.) szám
2008. május 7.

Az igazi magyar õstörténetrõl

Kiszely István: A magyar pörköltet evett, amikor az európai még köleskását Kiszely István jeles magyarságkutató volt az Erdélyi Napló-esték sorozat árpilisi meghívottja. A nagy közönségsikernek örvendõ elõadás szerkesztett, rövidített változatát olvashatják lapunk összeállításában. Ki kell ábrándítanom önöket, mert én nem vagyok történész. Biológus, orvosember vagyok. Soha nem akartam a magyar õstörténettel foglalkozni. Nagy alapkutatásom az volt, hogy az alany a múltat hozzuk össze a jelennel. A csontkémia, a csontpatológia alapján a csontból meg kellett állapítani, hogy hány éves, milyen betegsége volt, milyen vércsoportba tartozott. Késõbb a nagy mitokondriális DNS kutatást végeztük egy jelentõs nemzetközi kutatócsoporttal. Amíg az egyetemen voltam, a természettudományi karon, untam magam és fölvettem a kínai szakot. Bejártam a kínai követségre: pechemre akkor éppen rossz elvtársaknak minõsültek a kínaiak. Mindig azt tettem, amit nem illett tenni, mert tudtam, hogy az lesz késõbb a jó. Amikor a kínai követségrõl kiléptem, megpofoztak, megrugdaltak: a végén már pizsamát, fogkefét vittem magammal, így két napig kipihentem magam. Amikor Kína nyitott a világ felé, 1967-ben kaptam egy kínai útlevelet. Eljuthattam oda, ahova európai ember mai napig sem juthat el. Azt a feltárást folytattam, amelyet Stein Aurélnak 1915-ben kényszerûségbõl abba kellett hagynia. Azkanában találtam 1200 olyan embert, amilyenek mi vagyunk, magyarok. Ha egy biológustól azt kérdezik, hogy hol keresi a magyarság eredetét, õseit, akkor válasza egyértelmû: ott, ahol olyan emberek éltek és ma is olyanok élnek, mint mi. Ott kell keresni a magyarokat, ahonnan származnak A Miskolci Egyetemen történt díszdoktorrá avatásom laudációjában az állt, hogy a magyarság eredetét ott keresem, ahonnan a magyarság származik. Ne nevessenek! A magyarságeredetrõl szóló történelmünk politika volt! Monarchikus politika. A mai napig a magyarságnak a Monarchia politikáját és a Monarchia történelmét tanítják. Kossuthot, Széchenyit, Petõfit, Shakespearet szoktam idézni. Most mégis egy nyurga kortársunkat idézem: â01Ehazudtunk éjjel, hazudtunk reggel és hazudtunk esteâ01D. Ennek az embernek teljesen igaza van. Hazudtak reggel, éjjel és este. A nappalt kifelejtette. Ez a hazugság határozza meg a monarchiabeli magyar történelmet is. Kérdezgették fiatalok, hogy mit szólok Szántai Lajoshoz, mit szólok egyik-másik elõadóhoz? Kérem, mindenkit szeretek, mert mindenki ugyanazt mondja, csak más-más oldalról. Mi ma azért vagyunk itt, hogy a haza ügyeit megbeszéljük. Széchenyi azért hozta létre a Nemzeti Kaszinót, az országos kaszinót, a Nemzeti Társas Kört és a Kaposvári Kaszinót, hogy legyen egy hely, ahol a haza ügyeit megbeszélik. Azt hiszem, hogy ma Kolozsváron az Erdélyi Napló olyan hely, ahol a haza ügyeit beszélik meg. Ezért is örültem a meghívásnak, hogy a magyarság eredetérõl kolozsvári közönség elõtt beszéljek. Egész õstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során megtaláltam a bécsi kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy olyan õstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt a bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy õseink valahol az Ob folyó alsó folyása mentén, az Uráltól keletre együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket. Az új finn történelemtankönyvek így kezdõdnek: â01Eeddig az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika nincs.â01D Ennyi. Õszinték. Akkor került sor a nagy genetikai vizsgálat végére. A Monarchia elmélete szerint õseink átkeltek az Ural-hegységen, majd ott éltek gyûjtögetõ, halászó életmódot. Hogy mennyi ideig, azt nem tudják. Onnan valamilyen oknál fogva õseink lemennek Levedi törzsterületére, ahol több száz évet kell tartózkodnunk. Nekünk mindent az oroszoktól, a szlávoktól kellett megtanulnunk: a mezõgazdaságot, az állattartást, a szõlõmûvelést. A hithû monarchikusok négy-, öt-, hatszáz éves ott-tartózkodást írnak. Akkor megjelennek délrõl a csúnya arabok, ugye, mert nekünk hátba támadt népnek kellett lenni! (Hál` Istennek, az arabok errõl semmit nem tudnak. Tizennégy évet tanítottam Kairóban, meg az arab világban.) Onnan bekényszerülnek a Kárpát-medence elõterébe. Az osztrák történészek nem tudták, hogy mennyi ideig voltak ott a magyarok. Mi pontosan tudjuk: negyvenöt évig. Jöttek a csúnya besenyõk, és hátba támadták a magyarok õseit, akik asszonyainkat, barmainkat hátrahagyva betódultak a Kárpát-medencébe, mert más választásuk nem volt. Európában egyedüli népként sokasodtunk harmincszorosára Kérem, ha a pudingnak a próbája az, hogy megeszik, a magyar õstörténetnek a próbája az, hogy ezerszáz év után harmincszorosára megsokasodva tudtunk megmaradni. Meg tudtuk tartani nyelvünket, meg tudtuk tartani élettani tulajdonságainkat, szellemi, tárgyi kultúránkat, táncvilágunkat, mesevilágunkat, népmûvészetünket, hitvilágunkat. A honfoglalás idején a mai Franciaország területén hétmillió ember élt, és ma Franciaországban csak ötvennyolcmillióan vannak. Kilencszeresére sem tudtak sokasodni. Mi egy idegen világba érkeztünk. Egy más világból jövet meg tudtunk harmincszorosára sokasodni. Ezt a csodát egyetlen európai nép nem tudta megtenni. Gondolják végig! Mi, amikor beérkeztünk Európába, idegenek voltunk és â013 fogadjuk már el â013 most is idegenek vagyunk. Minden európai nép indoeurópai: a skandináv, a francia, az angol, az ibériai, az itáliai, a görög, a szláv mind indoeurópai. Mi egy másik világból jöttünk, és ennek a kultúrának minden részét meg tudtuk tartani. Nemrég egy etruszk temetõt dolgoztunk fel Olaszországban, utána az olasz kollégáimmal elmentünk egy pizzériába. Megkérdezi tõlem az olasz kollégám, hogy tudom-e, mi a különbség az olaszok és a magyarok között? Valami közhelyet mondtam. Azt mondta: â01Eamit ön itt lát, az semmi nem olasz. Mi átvettünk mindent. Átvettük a föníciaiaktól, a görögöktõl, az illírektõl, venétektõl. Itt semmi nem itáliai. Itt ülünk az asztalnál. Ott a Milánói dóm. A gótikát Franciaországból vettük át. Az asztalon itt a terítõ. Az elsõ szövést a kínaiak végezték el. Itt van a paszta, a tészta, ami Itáliának a jellegzetessége. Az elsõ tésztát Telekurgesztánban négyezer éve találták fel. Ott, ahol Önök éltek. És mi van a Pizzában? Van tészta. Mi lepényt ettünk. Önök behozták a kovászt. Van rajta paradicsom. Közép-Amerikából vettük át. Van rajt formaggio, sajt. A szarvasmarhát, a juhot és a kecskét ott háziasították, ahonnan önök származnak. De mi mindent átvettünk, magunkévá tettük és kifejlesztettük. Önök egy sokkal magasabb kultúrából érkeztek, mint amilyen Európa kultúrája, és a történelem folyamán csak vesztettek, csak koptak, csak adtak. Kérem, önök többet adtak a világnak és Európának, mint amennyit kaptak belõle vagy tõlük.â01D Olasz kollegám szavaira elgondolkoztam. Jézus Mária! Hát ez az olasz ismeri a magyar õstörténetet. Ismeri azt a csodát, amit mi véghezvittünk? A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk Nagyon szeretem, hogy itt vagyunk a református kollégium épületében. Nagyon szeretem a református kollégiumok könyvtárát. Török idõkben a török például nem jutott fel Észak-Magyarországra. A német választófejedelmek azt mondták, amennyiben a katolikus monarchia hozzányúl az új valláshoz, akkor vége a monarchiának. Osztrák volt három és félmillió, a németek pedig tizenöt-tizennyolcmilliónyian. A sárospataki könyvtárban ugyanúgy megmaradt minden. Négyszázhatvan éves tankönyveket olvasok. Hál` Istennek nem katalogizálták. Nagyon vigyáznak rá, hogy ne katalogizálják, mert akkor a Széchenyi Könyvtár kiemeli, elviszi, és csak kutatási engedéllyel kérhetõ ki. Elolvasom a négyszázhatvan éves tankönyveket, és a következõ áll bennük: a magyarság három hullámban jött be a Kárpát-medencébe. 361-ben mint hunok, 568-ban mint avarok, és 895. május 10-én mint Árpád népe. Akikhez 1235-ben hozzáköltöznek a jászok 1243-ban, és `46-ban a kis és nagykunok. A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk. Ebbõl ki szokták emelni Árpád népének a vonulását és a vonulási területét. Ez a magyar õstörténet. A hunoktól a kunokig ez a népesség belsõ Ázsiából hozta magával kultúráját, nyelvét. Bejött. Ezzel szemben mit tart Európa és mit tanítanak nekünk a Monarchia gondolatában? Attila pusztítva száguldott Európa, Ázsia és Afrika között és embervért ivott gyermekkorában, és kutya szülei voltak meg szarvai. Mi a valóság? A hunokat 361-ben a római császár hívja be a Kárpát-medencébe, Meotisz vidékérõl, hogy kordában tartsák a Duna-Tisza közén lévõ szarmatákat és a Tiszántúlon lévõ gepidákat. Attila 395-ben Tápiószentmártonban született. Meghalt 453-ban. A maradék hun elmegy Csiglemezõre, a Mezõségre és benépesíti Erdélyt. Õk a székelyek. Ezt jól tudjuk. A magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorhoz Kétféle történelem van. Az egyik történelmet a történész írja. De hát a történész nem miniszterelnök, nem agysebész: a történésznek mindig szüksége van a vajas-kenyerére, egy kis szalámira, netán kaviárra. A történész mindig kiszolgálja az adott hatalmat. A másik oldalon van a nép, mi, akik az igaz történelmet írjuk, mert egymásnak adjuk át az ismereteket, a kódolt ismereteket a vasárnapi ebédeknél, a kukoricafosztásnál, a beszélgetéseknél. Mit tartottak a székelyek magukról? Csaba királyfi népe! Most végeztük el a nagy mitokondriális DNS vizsgálatot egymillió négyszázezer emberen. Kiderült: a székelyek Attila hunjainak az utódai. Rajta van a világhálón, el lehet olvasni! Csak amíg a finnek átírták a tankönyveiket, nekünk a Science-t és a Nature-t, azaz a világ legjelentõsebb tudományos folyóiratait leszedték a könyvtárpolcokról, nehogy megtudjunk belõlük egyet s mást. Nem én tettem a világhálóra a mitokondriális eredményeket, hogy a magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorokhoz, hogy genetikailag legközelebbi rokonaink a belsõ-ázsiai török népek. Nem én tettem a világhálóra, mert ha én teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszelyi István soviniszta, nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta vagy antiszemita vagyok. Ez a szlogen, ha az ember magyar akar lenni saját hazájában. Ne beszéljünk mellé! Valahova tartozni kell! Mi ide tartozunk, ezt vállaltuk és vállaljuk. Széchenyi írta a naplójában: â01Eminden mag, amit elvetek, ki fog kelni. De úgy kell tennem, mintha idegen kertész mûvelné azt, mert engem nem szeretnek az emberekâ01D. Ezt a részt soha le nem fordították a naplójából. Széchenyi németül írta a naplóját. Történészválogatások jelennek meg: hogy jön ahhoz a történész, hogy az én történelmembõl, az egyik legnagyobb magyar ember írásából õ válogasson?! Bocsánat, nem vagyok én amnéziás! El tudom olvasni és meg tudom érteni. A genetikai eredményeket az utrechti, a varsói rektor és a német akadémia elnöke tette a világhálóra tudatosan. Õrájuk nem lehet ráfogni, hogy fasiszták és antiszemiták. Attila, az elsõ évezred legnagyobb embere Csodálatos imakönyvet nyomtatott a katolikus egyház a katonai tisztképzõsök számára. Nem kenetteljes imakönyvet. Pont olyant, hogy befér a mellény bal zsebébe. Széchenyinek az imája van benne, az aradi 13-nak a kivégzés elõtti imája és Rákóczi Ferencnek az imája. Az utolsó oldalon egy mondat szerepel vastag betûvel arról, hogy végszükség esetén, mielõtt meghal, mit imádkozzon a kiskatona. Egy ismerõs katonatiszt, amikor hazajött, azzal fogadott: most volt kinn New Yorkban és hozott egy könyvet. A könyv címe: Attila, hun király uralkodásának a titka. Odaát kötelezõ tankönyv a katonatiszteknek és a közgazdasági hallgatóknak. Sikerkönyv, hárommillió példányban kelt el. Elõszavában a mostani elnök Bush, Bill Clinton, a Chrysler gyár, a Ford gyár igazgatói, a szenátorok beírták, hogy ennek a szellemében uralkodtam, vezettem, ahogyan Attila hun király uralkodott. Megjelent a U.S. News-nak egy különszáma a világ tíz legnagyobb uralkodójáról: az idõszámítás utáni századokból csak Nagy Károly és Attila szerepel. Nálunk azt tanítják, hogy Attila csatát vesztett. Soha nem vesztett csatát Catalaunumnál! Azt mondta Aëtiusnak, a lovastiszt barátjának (mert Attila Aquileiában és Rómában nevelkedett), hogy: ïFFDte is vesztenél tizenkétezer embert, én is vesztenék. Ne ütközzünk meg!ïFFD És nem azért nem támadta és nem égette fel Rómát, mert félt a pestistõl, hanem mert â01Ete jöttél ki, Róma püspöke, aki apám lehetnél, és te kértél engem.â01D Az elsõ évezred legnagyobb embere volt. Most építjük vissza Tápiószentmártonban a palotáját. Priscos Rhetor pontosan leírja. Amúgy megdöbbentõ a kerítése, a székely kapu, a nagykapu, a kiskapu, a galambdúc, minden. Most ötmilliárdba kerül, megvan a pénzünk: magyar beruházó, ha értelmét látja, akkor ad pénzt. Kocsi Jánossal, a tápiószentmártoni Kincsem Park tulajdonosával közösen építjük. Idén kezdjük, jövõre kész. Háromezer éves magyar szakácskönyv A kásaevõ európaiaknak megmutatjuk a kultúránkat! Azért mondom kásaevõ európaiaknak, mert a következõ könyvem az Eleink lakomája címmel jelenik meg. Sikerült fondorlatos módon megszerezni Belsõ-Ázsiából száz, háromezer éves hun receptet. A világ elsõ szakácskönyvét. Az újgúrok mentették meg hun írással. Akkor, amikor Európa még köleskását evett, mi már tíz fûszerrel készítettük a kenget, a pörköltet és a takenget, a gulyást, valamint a csörögét és az öhömöt. Elõször angolul adjuk ki, hogy a kásaevõk megismerjék a kultúránkat. Utána magyarul. Kérem, a magyar ember nem ért a propagandához. A magyar ember túl szerény, befelé él, nagyon örül, de nem ért ahhoz, hogyan kell magát tálalnia. Meg kellene tanulnunk, de nem tudjuk. Nincs belénk kódólva a seft, az üzlet, a dizájn, a biznisz. Ezek nincsenek belénk kódolva. A következõk az avarok, 568-ban jönnek be. Ugyanabból a törzsszövetségbõl szakadnak ki, amelybõl az õseink. Ugyanolyan kinézésûek, mint mi vagyunk, ugyanaz a motívumviláguk, ugyanaz az írásuk. Ugye az írással, a rovásírással nem volt szabad foglalkozni. A székelyderzsi, meg a többi csodálatos õsi írásunkat levakarták. Nem volt szabad a tizenkilencedik században propagálni! Elolvastuk a szarvasi tûtartót. Elõször odaadtuk a Magyar Tudományos Akadémiának, annak az akadémiának, amelyben a magyar betûszót már csak idézõjelbe teszem. A tudományost is idézõjelbe teszem... Ilyen-olyan akadémia, de se magyar, se tudományos. Én huszonhét évet szolgáltam a â01EMagyarâ01D â01ETudományosâ01D Akadémiát , de 2000-ben otthagytam. Azt mondtam: nem óhajtok egy olyan testületben lenni, amely hazudik reggel, éjjel, este. Nem óhajtok õstörténetben irányelveket és a Petõfi-ügyben hazugságokat mondani. Én olyat akarok tanítani, ami igaz. Az avarok után, ugyanabból a második türk törzsszövetségbõl, bejön Árpád népe. Kiszakadunk a második türk törzsszövetségbõl a negyedik század legelején. Onnan bemegyünk Közép-Ázsiába, arra a területre, amelynek a nevét sem volt szabad kiejteni: Turán. Aki a turáni magyarságról beszélt, az már megint mindenféle -ista volt. Ugyanis Turánban a szobdok, a bahtriaiak, a horejzmiek, délrõl a perzsák leírták a kultúránkat, leírták az öntözéses gazdálkodásunkat, leírták a kereskedelmünket, leírták a hangszereinket. Ezzel szemben a Monarchia történészeinek felfogásában nekünk ûzött, hajtott, gyûjtögetõ, halászó népnek kellett lenni! Nekünk gyûjtögetõ, halászgató népnek kellett lennünk Tolsztov szovjet akadémikus írt egy könyvet 1973-ban Az õsi Chorezm címmel. Leírta a magyarok öntözéses gazdálkodását. Megjelent magyarul, de hamar betiltották, bezúzták, indexre tették (az én példányomat persze nem). Leírta, amit nem volt szabad, mert nekünk gyûjtögetõ, halászó népnek kellett lennünk. Gondolják el történészeink magas agyi fejlettségét: mondjuk bejön félmillió ember a Kárpát-medencébe és akkor az asszonyok kimennek az erdõbe csiperkegombát gyûjtögetni, és ebbõl etetnek félmillió embert. Nem tudom, hogyan képzelik. De folytassuk. Turán területérõl, mivel ott voltak a szobdok, bahtriaiak, a nagy birodalmak, a Horejzmi Birodalom, átmegyünk a Kaukázus középsõ keleti részébe, Európa látókörébe kerülünk. Ott van Örményország, nyugatra Grúzia, délre az azeriek. Világosító Gergely, a nagy örmény szerzõ leírja a kultúránkat, a kereskedelmünket, a ruházatunkat. Egyetlenegy akadémikus kutatónk nem volt még Örményorszégban! Nem volt még a jereváni könyvtárban! Nekem õrült barátaim vannak csak ïFFD mert õrült emberrel érdemes barátkozni. Az egyik ilyen Ucsek Árpád. Ucsek Árpád a sztálini idõkben pravoszláv térítõként, mint szerb pap térített Örményországban és most Magyarországra jött. Õ örmény ember. Elküldtem Jerevánba, hogy jegyzetelje ki, mi az, amit az örmény írók írtak rólunk. (Örményország négyezer éves királyság. Ugyanúgy Grúzia is, hihetetlen magas kultúrával rendelkezõ két ország. Itt van az ellentét: ugye, az újgazdag oroszok, és az õsi örmények, grúzok között.) Három oldal könyvtár-jegyzetet írt ki abból, amit az örmény szerzõk a magyarokról és a hunokról írnak. Soha egy mondatot le nem fordítottak ebbõl! 1860-ban Iszpahánban (ez Perzsia délnyugati része, ma Iránnak hívják) elõkerült egy érdekes lelet. Talán emlékeznek erre a helyre: Iszpahánban dúsítanak most az irániak uránt. Ha lenne egy értelmes vezetõnk, mi is dúsíthatnánk. Európa leggazdagabb uránbányája Pécs mellett van. Mennyire megijednének a környezõ országok attól, hogy Magyarország dúsít. Errefelé bezárták az uránbányánkat. Nos: találtak Iszpahánban egy ötödik századi hunâ013örmény szótárt és nyelvkönyvet. Ennek van egy hatodik századi másolata, a szerzetesek lemásolták Jerevánban és van egy kilencedik századi török fordítása. Egy másik barátom, Detre Csaba húsz évig dolgozott Iránban, Perzsiában. Csaba nem a piacra járt, és nem a nõket hajtotta, hanem beült a pravoszláv könyvtárba és kiírta a hunïFFDörmény szótárt. Benne van a teljes magyar nyelvtan, és benne van a teljes magyar szókincs, a 2500 alapvetõ szavunk. Ugye, 163 finnugor szavunk van és 2700 török szavunk. Ebbõl két évvel ezlõtt Csomakõrösön megjelentettek néhány oldalt az õstörténeti napok keretében. Na, ott vagyunk a Kaukázus közepében, bekerülünk Európa látókörébe, mert Arménia és Grúzia már nagy európai királyság. De mivel nem tudunk a három nagy, örmény, grúz és azeri birodalom miatt tovább sokasodni, fölmegyünk Magna Hungaria területére. Ahonnan a monarchikus õstörténet indítja az õstörténetet. Ötven évet tartózkodunk ezen a területen. Ekkor vettük át ezt a százhatvanhárom finnugor szót. Hát ötven év alatt mi is átvettünk százhatvanhárom szót az angolból: flopy, meg disc, meg winchester...

Erdélyi Napló - 2008

CSÁNGÓFÖLD

A helyi román papok ellehetetlenítik a csángó gyerekek magyar nyelvű oktatását

Bérmálkozol vagy magyarórára jársz?

2008. május 8 óta a klézsei plébános (Pascariu Augustin) és segédje (Hodea Cristian) szakadatlan azon dolgozik, hogy megszűntesse az iskolai magyar csoportokat. A bérmálkozásra készülõ gyerekeknek rendszeresen elmondják a felkészítők során, hogy aki magyarórákra jár, az nem vehet részt a bérmálkozáson. Miután ez a szóbeli fenyegetés kevésnek bizonyult, az említett egyházi személyek az iskolai vallásórákon is folytatták "felvilágosító kampányukat", amely keretében fenyegetésekkel és képtelen hazugságokkal próbálták a gyerekeket rávenni, hogy írásban kérjék az iskola vezetõségétől, hogy õket ne tekintsék a továbbiakban a magyar anyanyelvi órákat látogató diákoknak. És mindezek ellenére még mindig voltak olyanok, akik nem vonták vissza kérvényeiket, így határidõt szabtak a gyerekeknek: kedden reggel 8 órakor ott lesznek ők is az iskola titkársága előtt és szeretnék látni, hogy ki az, aki magyarórára megy és ki az aki bérmálkozni szeretne, azaz hozta visszavonó kérvényét iktatás céljából. A 46 iskolai oktatásra beiratkozott gyerek közül nagyon sokan megírták maguk visszavonó kérvényeküt és bár tanáruknak sírva mondták, hogy ők szeretnének járni magyarórára, félelmükben most mégse merik ezt megkockáztatni, hiszen a klézsei közösség számára a bérmálás szentsége rendkívűl fontos. Tanárunk (Istók Angéla) személyesen felkereste a helyi papokat, akik megerősítették: nem értenek egyet a magyarórákkal, és mindent el fognak követni, hogy a klézsei iskolában megszűnjön a magyar nyelv oktatása. Egyházhoz nem illő viselkedésükkel és mondataikkal tanárunkat is megbántották. Szövetségünk ez ügyben a bukaresti Diszkriminációellenes Bizottsághoz fordult panasszal, ugyanis azt gondoljuk, hogy egyértelmű diszkrimináció eltiltani a bérmálástól olyan katolikus vallású gyerekeket akik ilyen vagy olyan nyelvórán vesznek részt legális keretek közt. Ugyanakkor Solomon Adrián elnök valamint tanárok és szülõk május 23-án Iasi-ba mentek Petru Gherghelt keresve az előre egyeztetett fogadóóra idejében. Bár Őszentsége nem volt elérhető, a küldöttség panaszlevelét a püspökség titkárságán hagyta, és kérte, hogy a következő hétre újabb időpontot adjanak az MCSMSZ küldöttjeinek. A püspöknek címzett levélben is kihangsúlyoztuk, hogy a klézsei eset mellett az utóbbi idõben más helyszíneken is felerősödtek a római katolikus egyház helyi képviselőinek támadásai a magyar nyelvet tanuló gyerekkel, a magyar kultúrát ápolókkal szemben, így Diószegen, Lészpeden és Budán is voltak hasonló kirohanásaik a papoknak főleg a szentmisék keretében. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elítéli a Katolikus Egyház helyi képviselőinek kultúraellenes, az emberi jogokat földbe tipró, középkorias magatartását, és minden eszközzel megpróbálja megkeresni a békés, Krisztus örökségével összhangban levő megoldást az egyház szolgáival együtt. Forrás: www.csango.ro

NEGYEDIK BIRODALOM

A “PÉNZHATALOM” EGYSZERŰ ÖTLETTEL, KÉPES VOLT VILÁGHATALMAT FELÉPÍTENI!

Elhitette a néppel, majd hivatalossá tetette azt, hogy a pénz az ugyanolyan vagyon, mint, amit a nép fáradságos szellemi és fizikai munkával létrehoz! Pedig a pénz, a munkával létrehozott javak – vagyon – nélkül, önmagában értéktelen: papír, plasztik vagy könyvbe – kézzel, számológéppel – beírt szám!

A pénzt – többek között – nevezhetjük “igény-jegynek,” amellyel a munkával létrehozott javakat - vagyont – megvesszük, de a pénznek önmagában nincsen belső értéke! Tehát, ismétlem: a pénz az nem vagyon, sőt használni sem tudjuk, ha nincsenek javak, mert például, háborúval mindent tönkretettünk!

Ami nem létezik, azt sem pénzzel, sem arannyal megvenni nem lehet! Sebaj, mondja a “Pénzhatalom!” A néppel elfogadtattuk, törvénnyé tetettük azt, hogy a pénz az ugyanolyan vagyon, mint a javak, amit nép fárasztó munkával létrehoz! Tehát adni-venni is lehet éppen úgy, mint a krumplit a hetipiacon !

Drága, Magyar Nemzettársam! A világcsalás, ebben a ténykedésben van elrejtve! A pénzt ma már számímítógéppel, éjjel-nappal adják veszik, mégpedig különféle valuta-formákban, amellyeknek - a “Pénzhatalom” által formált – különféle értékük van! Szégyen nélkül, hangosan hirdetik, hogy pl. hétfőn a kanadai dollár, avagy a magyar forint ennyit, vagy annyit ért, de kedden már az értékük változik! A változás legtöbbször a “Pénzhatalom” javára történik, amely azután növeli a bank-számlán lévő összeget, a képzelettel – spekulációval – létrehozott vagyont.

Képzeld el ezt a játékot, több milliárdos valuta-értékben! Ezzel a pénzzel azután, minden megvehető. Ország-vezetésben: kormánypárt, ellenzék, hírközlésben: TV –radió-sajtó, kereskedelemben: a legnagyobb árúházak, gyáriparban:a legmagasabb hasznothozó üzemek! Az ember alaki értékei közül: becsület, hazaszeretet, részvétérzet stb. Könyörgöm, a saját és családod, a nemzet túlélése érdekében értsed meg: a “Pénzhatalom” jelenlegi kamatgyarmatáról tudás, összetartás, önszerveződés, és tett nélkül nem szabadulhatsz, rab maradsz! Itt idéznem kell: “…a nép, amenynek erszénye más zsebében van, soha nem lehet szabad …” Kossuth Lajos 1848.

Montreal, 2006-04-03. Madarasi R. István

MAOSZ Örökös Tiszteletbeli Tagja.

transpost.ro - csángók

Erdő Péter ismét magukra hagyta a csángókat -
Nevetséges megegyezést kötött a magyargyűlölő
bukaresti Robu érsekkel a magyar bíboros

Sem a csángók magyar misézésének megoldása, sem az erdélyi magyar katolikus felekezeti oktatás felszámolásában nem történt előrelépés azon a budapesti egyeztetésen, ahol a román és a magyar katolikus püspöki konferenciák tagjai találkoztak. Mindez jól jelzi annak a magyarországi katolikus diplomáciai irányvonalnak a folytatását, amely teljes elhallgatással és érzéketlenséggel szemléli továbbra is a nemzetpolitikát érintő egyházi kérdéseket és teljes érdektelenséget tanúsít a konfliktusos ügyekben.

A magyargyűlölő Ioan Robu bukaresti érsek és Erdő Péter bíboros budapesti tárgyalásairól mindössze egy semmit mondó közleményt adtak ki tegnap késő délután. E szerint „a megbeszélés az egyházi életnek és az Egyház társadalmi jelenlétének számos kérdését érintette, az Egyház szervezetét, a szerzetesrendeket, a papságot, a katolikus iskolákat, a hitoktatást és az egyházfinanszírozást.” Ténylegesen szó esett a kisebbségi kérdésről az alábbi megfogalmazással: „ennek a témának különböző szempontjai merültek fel az egyes egyházmegyék etnikai összetételének és történelmi helyzetének megfelelően. A Temesvári Egyházmegyében például a németajkú katolikusok kivándorlása után a magyar anyanyelvű hívek kerültek többségbe. Az igényeknek megfelelően különböző nyelveken tartanak szentmiséket. A Szatmári Egyházmegyében a katolikusok többsége magyar nemzetiségű, de a román és németajkú híveknek is biztosítják az anyanyelvi lelki gondozást.”

A csángók magyar misézésének megoldásása fel sem merült a találkozón, mindössze érintőlegesen beszéltek a problémáról. A közlemény diplomáciai értelemben is nevetségesen fogalmaz erről. E szerint „ a Iasi Egyházmegyében a különböző anyanyelvű hívek lelkipásztori ellátása különböző feladatokat jelent, keresik a megoldás lehetőségeit. Ennek érdekében két fiatal csángó papot küldött a megyéspüspök Budapestre tanulmányaik folytatására. Ők három év múlva visszatérnek egyházmegyéjükbe.” Arra nem tér ki a nyilatkozat, hogy a 2 pap 3 év múlva miként tudja ezt a kérdést megoldani.

Ismeretes: a csángók magyar anyanyelvi misézése mindmáig tilos Romániában. Ez kizárólag az ottani katolikus egyház felelőssége. Ioan Robu bármikor engedélyezhetné a magyar anyanyelvű szertartást. Idén áprilisban Bogdan Olteanu a román képviselőház elnöke a Szili Katalinnal folytatott csángóföldi tárgyalásain is felháborodásának adott hangot az eset miatt. Olteanu arra kérte a magyar Országgyűlés elnökét, hogy közösen lobbizzanak a csángók magyar misézéséért.

Ioan Robu, a magyargyűlölő főpap

Ioan Robu bukaresti érseknek kiemelt szerepe van az elrománosításban. A google keresőben bárki utána nézhet a magyargyülölő nyilatkozatainak. Nem egyszer hangoztatta, hogy a csángók nem magyarok, hanem románok és azt állította a román televízióban, hogy „ nincs joguk magyar szentmiséhez, nem szabad megengedni a magyar egyházi szolgálatot, mert ez is “a magyarosítás egyik formája” lenne. 2001-ben a másik magyargyűlölő jászvásári pöspökkel, Petru Gherghelilel tiltakozott a csángók magyar népi kultúrájának megőrzésére felszólító Európa tanácsi határozat ellen. Azt állították, hogy a magyar propaganda félrevezette a szervezetet. A csángók nem a magyar, hanem a román folklór elemeit őrzik népi hagyományaikban. “Elképedéssel” értesültek a jelentés bizarr állításairól, amelyek - mint írják - igen távol állnak a valóságtól.

---

3 hozzászólás »

1. Szabó Éva Andrea — 2008. szeptember 17. szerda 10:16

   Ioan Robu eredeti neve Rab János, és tökéletesen beszél magyarul! Amúgy ő egy janicsár csángó, aki tökéletesen teljesíti a küldetést: Romániában létre kell hozni a többségi román anyanyelvű római katolikus egyházat. Erre a célra használják a csángó-magyarokat!
   Erdő Péterről most hadd ne ejtsünk szót, mert liberális elvbarátai még megsértődnének!

2. Kóczián László — 2008. szeptember 17. szerda 14:31

   A katolikus egyház diplomáciai hagyományai inkább hasonlítanak ( az eszközöket tekintve) a román diplomáciához, mint a magyarhoz. Ezek a hagyományok körmönfontabbak, zavarba ejtőbbek. Az eredményesség megitéléséhez azonban egy hosszabb időszak ismerete szükséges. Magyarán kb 10-20 év múlva lehet eldönteni, hogy ez a mai \"egyházi játszma\" mit is takar. Én, személy szerint bízom abban, hogy a csángók elrománosítása csökken a következő években és evvel az elrománosodás is lassul. De ebben igazán a magyarországi és az erdélyi magyarok szerepe lesz a leginkább meghatározó.

3. Kállói Péter — 2008. szeptember 17. szerda 16:35

   Milyen hosszabb időszak? amikor már nem lesz kire alkalmazni a diplomáciát? Valóban Robunk múlik az anyanyelvi misézés, erre azt a megoldást találják ki, hogy kiküldenek Budapestre 2 papot, aki 3 év múlva visszamegy? ez felháborítóan gyáva, megalkuvó, sunyi, sőt aljas egyezség, ez nem is diplomácia…

Kolozsvar-megszűnik egy katolikus liceum

Dokumentum

Katolikus iskola felszámolása Kolozsváron - ODFIE nyilatkozata
[ 2008. szeptember 17., 15:01 ]

Az erdélyi unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) Elnöksége megdöbbenve és sajnálattal vette tudomásul a Pázmány Péter Római Katolikus Líceum felszámolását.

Amikor csak tehették és szükség volt rá erdélyi magyar történelmi egyházaink felekezeti tanintézeteket alapítottak és fenntartásukért komoly áldozatokat vállaltak. Ezáltal áldásos szerepet töltöttek be az ifjúság nevelésében és oktatásában. Egy önálló magyar felekezeti középiskola felszámolása teljesen ellentétes ezzel a múltbeli és jelenlegi igyekezettel, s ezért számunkra érthetetlen. Megszüntetése elsősorban a római katolikus testvéreinket rövidíti meg, ugyanakkor az erdélyi magyar felekezeti oktatás egészére is fájdalmas csapást jelent.

Tudatában vagyunk annak, hogy e gyászos döntés meghozatalát az illetékes római katolikus egyházi hatóságtól kívülállóként nem kérhetjük számon. Mindazonáltal reményünket fejezzük ki, hogy a döntés ellen tiltakozó diákoknak és szülőknek nemcsak a történelem szolgáltat utólagosan igazságot, hanem mihamarabb visszanyerik önálló felekezeti iskolájukat.

Kolozsvár, 2008. szeptember 15.

Az ODFIE Elnöksége

Interjú Patrubány Miklóssal

A magyar nemzet nagyszerűségéről és féltéséről
Magyarország kifosztása idején

Beszélgetés Patrubány Miklóssal,
a Magyarok Világszövetségének újraválasztott elnökével

- Tartozom egy vallomással: noha húsz esztendeje ismerjük egymást, Magyarok Világszövetsége tagként évek óta távolról figyelem az Ön munkáját, mert megzavartak azok a hírek, melyeket terjesztettek: miszerint ön ügynök, más rémhírek szerint a hírhedt Securitatenak dolgozott, illetve nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. Most, amikor kezembe került az MVSZ VII. Világkongresszusának gazdag tartalmú programfüzete, úgy döntöttem, újságíróként nem mehetek el szó nélkül az esemény mellett. Ez a nemzeti sorskérdéseinket felvonultató programsorozat ellent mondani látszik az önről terjesztett híreknek. Mi az igazság?

- Engem arra tanítottak a szüleim, hogy álljak jót magamért! Soha nem voltam, nem vagyok, és nem leszek semmilyen titkos- vagy titkosan működő társaságnak sem tagja, sem alkalmazottja, sem bedolgozója. Kérésemre vettük fel ezt a mondatot a Magyarok Világszövetsége belépési nyilatkozatára, valamikor a kilencvenes évek derekán. Akkor, amikor kirajzolódott: nekünk civileknek nincsenek meg az eszközeink ahhoz, hogy valaha tisztán lássunk ebben a kérdésben, hogy a titkosszolgálatok mely ügynökeiket hová dobják be, kiket tartanak meg, efféle eszközök nekünk nem állnak rendelkezésünkre, tehát mi egyet tehetünk: fogadalomszerű vallomást kérünk a belépőktől, s az utókorra bízzuk az ítélkezést. Ezeket a belépési nyilatkozatokat eltesszük és megvetés illeti azt a személyt, illetve leszármazottjának leszármazottját is, ha kiderül valakiről, hogy becsapta kortársait és sorstársait. Egyébként nyolc esztendeje vagyok a Magyarok Világszövetségének elnöke. Kövér László volt egyik legfőbb terjesztője e rágalomnak. Neki is elegendő idő állt rendelkezésére ahhoz, ha úgy véli, hogy bizonyítani tudja, miszerint idegen érdekeket szolgálnék, előállhatott volna ezekkel a bizonyítékokkal nyolc év alatt.

- Igaz a hír, hogy Ön a Securitatenak dolgozott?

- Hogy dolgoztam volna? Soha nem dolgoztam, nem vagyok tagja, sem bedolgozója, sem alkalmazottja semmilyen titkos társaságnak, nemhogy a Securitatenak! Engem is vallattak és faggattak a diákéveimben, de soha nem vállaltam semmiféle közösséget velük, sőt azzal a tudattal éltem, ha véletlenül meg tudnának törni, akkor öngyilkosnak kell lenni ­- ezzel a tudattal élek mindmáig. Ennél szörnyűbb rágalom nincs! Ezt nyilván politikai megfontolásból találták ki, meg akarták akadályozni, hogy a Magyarok Világszövetségének elnökévé váljak, illetve, hogy ebből a tisztségből kibuktassanak.

Szörnyű kárt okoztak ezzel a magyar társadalomban, mert a Magyarok Világszövetsége vezetőjének nem fantomképekkel, annak eloszlatásával kellene viaskodnia, hanem végezhetné még hatékonyabban munkáját. Sok embert elriasztottak tőlünk, mert ha Ön, aki korábbról ismert, mégis elbizonytalanodott, akkor elképzelhető, hányan vannak még a magyar társadalomban, akik azért nem közeledtek ehhez a Világszövetséghez, mert elhintették, hogy idegen érdeket képviselő ügynökök vezetik a Világszövetséget. Ez a kár a magyarság egészének ártott, nem csak a Világszövetségnek. Azért, hogy nem tudunk hatékonyabb munkát végezni, hogy nem tudjuk a magyarellenes erők kezét nagyobb erővel lefogni olyan válsághelyzetben, mint amilyenben most Magyarország van, ezért azok felelnek, akik ezt a rágalom-hadjáratot útjára indították és mélyen besulykolták - suttogó propagandával - a magyar társadalom tudatába.

- A Magyarok Világszövetsége mindmáig nem kap állami támogatást.

- Ez bonyolult politikai kérdés. Ez nem vezethető vissza csupán erre a rágalom-hadjáratra. Sajnos nem az MSZP és az SZDSZ vonta meg a költségvetési támogatásunkat, hanem az, akitől legkevésbé vártuk: a Fidesz és a Kisgazdapárt együttes szavazatukkal, 11 szavazatkülönbséggel vonták meg 2000 szeptemberében a költségvetési támogatásunkat, ennek következtében 2001 január 1-től egyetlenegy fillér állami támogatásban nem részesültünk.

- Tudomásom szerint a háttérben Boross Péter, az MVSZ akkori elnökjelöltje állt, s aki benyújtotta a Parlamentnek a 'megvonási tervezetet', nem más, mint Herényi Károly, a Magyar Demokrata Fórum egyik kulcsembere.

- A háttérben Csoóri Sándor állt, az előtérben állt Herényi Károly, aki Pósán László fideszes képviselővel közösen nyújtották be azt a módosító indítványt, mely szerint az előirányzott 237 millió forintot nulla forintra redukálták. Pósán László nem jelent meg a szavazáson, Herényi Károly pedig visszavonta az indítványát, nem tudni, kinek a nyomására. Tény, hogy szörny-koalíció állt mellénk, az MSZP, az SZDSZ, a MIÉP és az MDF állt a mi oldalunkra, míg a Kisgazdapárt és a Fidesz egyhangúan az ellenünk szavazók oldalára állt. Ez az igaz és hiteles történet.

Az MSZP és az SZDSZ röhöghetett a markába, mert ők akkor sem merték megvonni a költségvetési támogatást a Magyarok Világszövetségétől, amikor Horn Gyula volt a miniszterelnök 1996-ban, amikor a Magyarok IV. Világkongresszusa tombolva kifütyülte Horn Gyulát, aki saját miniszterelnöki keretéből adta oda azt a 40 millió forintot, amelyből megszervezték az akkori Világkongresszust. Mégsem merte meglépni, hogy költségvetési támogatás nélkül hagyja a Magyarok Világszövetségét.

Azóta a történelem bebizonyította, hogy tévedtek az urak, ezt beismerni azonban nincs lelkierejük, így továbbra is makacsul arra játszanak, hogy majdcsak megbukik a Világszövetség Patrubány Miklóssal együtt, s akkor elmondhatják, hogy nekik volt igazuk. Utánam jöhet vak, sánta, béna, vagy gyenge elméjű a Világszövetség élére, neki visszaadják majd a költségvetési támogatást, csak azért, hogy menthessék magukat és tisztára moshassák ezt a vétküket, amit elkövettek az elmúl nyolc évben.

- Kiknek áll az útjában? Miért ez az erős ellenállás az ön irányában?

- Emberi hiúságok is közrejátszottak. Csoóri Sándor (korábbi elnök/szerk. megj.) megmondta nekem, amikor elnökjelöltté váltam: - Ha Te leszel a Magyarok Világszövetségének elnöke, megmutatom neked, hogy nem lesz Világszövetség! Bizonyára mást szeretett volna látni az MVSZ élén, s elég hatalmasnak érezte magát, miután Antall Józsefből játszi könnyedséggel kreált miniszterelnököt, hogy a Világszövetség elnökének sorsát is ő egyszemélyben döntse el! Miután ez nem sikerült, következett a bosszú-hadjárat. A Fidesz nem rendelkezett információkkal a Magyarok Világszövetségét illetően. Ők Csoóri Sándor vélekedésére hagyatkoztak, aki megmérgezte körülöttem a levegőt. Azt hiszem, nincs más oka, mint emberi hiúság, hisz neki le kellett köszönnie nyolc év után, s nem azt helyezhette maga után, akit szeretett volna (Boross Péter volt az ellenjelölt. szerk. megj.)

- Továbbgondolva, azt hiszem még komolyabb (politikai) erők állhattak a cél mögött, hogy egyáltalán ne legyen Magyarok Világszövetsége, hisz hathatós érdekképviselet nélkül gyengül az összmagyarság.

- Így van. Nagyon jól látja. Tehát voltaképpen a Magyarok Világszövetsége velem együtt mindenkinek útjában áll, aki a mai globális tőkét szeretné szolgálni, amelyik a nemzetek felszámolását, a nemzetek elegyítését és szétszórását, a nemzetek néppé, sőt csőcselékké való lefokozását tartja politikai céljának és eszközének. Olyan szervezetre, nincs szükség, amely első helyre helyezi értékrendjében a nemzetet, az igazságot, az emberi tisztességet, a méltóságot! Ezek mind olyan értékek, melyek útjában állnak annak a lealjasító, lealacsonyító szándéknak, amivé lassan ezek az erők ledarálni kívánják a világot. Ha vannak e globalista szándéknak magyarországi helytartói és képviselői, márpedig vannak, akkor azoknak mi útjában állunk.

Tény, hogy ma a Magyarok Világszövetsége az egyetlen magyar szervezet, mely kizárólag a magyar népakaratból táplálkozik, ahogyan ezt a magyar népakaratot felfogja, s a sok országbéli jelenlétével érzékelni tudja. De biztosan nem vagyunk, nem leszünk sem kiszolgálói, sem bárgyú elfogadói, sem bátortalan tétlenkedői, illetve nézői annak a folyamatnak, mellyel megpróbálják tönkretenni országunkat és nemzetünket.

- Elnök úr, érdekes bejelentést tett a Magyarok Világszövetsége VII. Kongresszusának nyitó napján: a kettős állampolgárság ügyében zajló népszavazás eredményével kapcsolatban súlyos csalásról beszélt, s állítása szerint mintegy hatszázezer szavazatot elcsaltak 2004. december 5-én. Beszélne erről a népszavazási csalásról?

- Ezt a tényállást 2004-ben még a jogorvoslati idő keretén belül megállapítottuk. Amikor beadványunk nyomán a Legfelsőbb Bíróság az elmúlt 18 év magyar demokrácia-történetében egyetlen alkalommal megsemmisített egy országos szavazási eredményt, akkor mi ezt a négy helyszínt már ismertük. Az elvi felvetésünket ezekkel a konkrét példákkal alátámasztottuk, amit a Legfelsőbb Bíróság elismert és ennek nyomán rendelte el az általunk megnevezett 1152 szavazókörben az eredmény újbóli megállapítását. Magyarország többrendbéli tragédiájának egyik okozója ez a választási törvény, amely úgy fogalmaz, és amelyik ennek eredményeképp lehetővé teszi, hogy még a Legfelsőbb Bíróság határozatát is elszabotálhatják, akárhány szavazókörben vélünk hibát felfedezni, mert nem azt mondja a törvény, hogy újra meg kell számolni a szavazatokat, hanem csupán az eredményt kell újból megállapítani. Ez a madárnyelvű és csúsztató fogalmazás azt jelenti, hogy a szavazatszámláló bizottság, melynek megkérdőjelezték a munkáját, a törvény szerint eldöntheti, meg kívánja-e újból számolni a kérdéses szavazatokat vagy sem. Vagy azzal állapítja meg az eredményt, hogy mi múltkor is jól számoltuk, most aláírunk egy újabb jegyzőkönyvet, hogy akkor is jól számoltunk, most is - újraszámlálás nélkül - ugyanarra az eredményre jutottunk.

- A törvény szerint ugyanazok végzik az új jegyzőkönyv kitöltését, akik esetleg csaltak?

- Így van. Micsoda képtelenség ez! Az európai jogban nincs még egy ilyen helyzet, hogy egy feljebbviteli instancia ugyanaz legyen, akinek a munkáját megkérdőjelezik. Ráadásul meg se kell ismételnie a számlálást, elég, ha kitölt egy új jegyzőkönyvet.

A tizenegyezer szavazókör számszerű eredményeinek vizsgálatakor felfigyeltünk valamire, ugyanis mint népszavazási kezdeményezők megkaptuk az eredményeket elektronikus formában az Országos Választási Bizottságtól, az utolsó szavazókörig elmenően. Feltűnt egy csoport olyan szavazókör, ahol az eredmény ellentmondásosnak tűnt, ugyanis az első kérdés, mely a kórház magánosításáról szólt, valamint a második kérdés között nem volt lényeges, szemléletbeli különbség, mégis ezekben a szavazókörökben az első kérdésre igennel szavaztak döntő többségben, a második-, az állampolgári kérdésben viszont döntő többségben nemmel szavaztak. Erre pedig senki nem bíztatta a magyarországi szavazókat! Egyetlen párt se, az egyházak se, senki. Vagy azt mondták, hogy igen, igen, vagy azt mondták, hogy nem, nem. Ez alól csupán az MDF volt a kivétel, aki azt mondta, hogy a kórház privatizációra szavazzanak nemmel, de az állampolgárságra igennel. Olyan viszont, hogy a kórház privatizációra szavazzanak igennel, s az állampolgárságra nemmel, ilyet senki sehol nem kért! S ekkor szembeötlött, hogy nagyon sok helyen fordított eredmény született. Számítógépesen kiszűrtük ezeket a helyeket, ahol pl. 510 igen, és 720 nem szavazatot találtunk. Tehát majdnem ugyanazok a számok szerepelnek, de tükör-fordításban. Küszöböt állítottunk, hogy 10% eltérés legyen a két értékpár között és kijött 2000 szavazókör. Amikor lecsökkentettük ezt a küszöböt 5%-ra, akkor maradt 1152 szavazókör. Azokon a helyeken, ahol fel tudtuk bontatni az urnákat, egyértelműen igazolódott a feltevésünk. Egyszerűen fordítva írták be az eredményt a jegyzőkönyvbe.

- Miért csak négy helyen kérték az urnák felbontását?

- Mert erre jogilag nem volt lehetőségünk, csak lélektani megoldásunk. Az az emberünk, aki kérte az urnák felbontását, olyan ellentmondást nem tűrő magatartással lépett fel, hogy megijedt tőle a bizottság, és tartva a komolyabb botránytól, inkább kibontották az urnákat és újraszámolták a szavazatokat. Mind a négy helyen - szerepel a könyvemben, melyet a népszavazás első évfordulóján megírtam -, csalás történt, s ezt nyilvánosságra hoztam. Ezek mind olvashatók a Gyújtatlan gyulladjék (Gondolatok a 2004. december 5-i népszavazási kísérletről) című könyvemben.

- Ön azt állítja, hogy hatszázezer szavazatot elcsaltak a kettős állampolgárság kérdéskörben tett szavazáskor?!

- Igen, ezeket mi azonosítottuk. De ennél több lehet, mert például nem vizsgáltuk azokat az eseteket, amikor mind a két eredményt megfordították, mert ilyet is találtunk.

- Ez a kérdés azért is érdekes, mert elterjesztették azt a hírt, hogy a Magyarországon élő magyarság megtagadta az anyaország határain kívül élő testvéreit. Hallgathattuk, micsoda szégyen, hogy nem álltunk ki egymásért, miközben ezek szerint ez a rémhír sem igaz!

- Ez a legszörnyűbb! Gondoljuk el, voltaképp ügydöntő erejű volt a népszavazás, még olyan körülmények között is, hogy a miniszterelnök és az egész kormánypárt riogatta Magyarország népét, másfél nappal a népszavazás előtt pedig Gyurcsány a Televízióban a nagy vitaesten arra bíztatta nézőit, hogy maradjanak otthon, ne menjenek el szavazni, ha jót akarnak! Ilyen lelkiállapotban is ügydöntő erejű volt a népszavazás, ha ezt a hatszázezer szavazatot a helyére tehettük volna. Vagyis nem a nemek oldalára, hanem az igenek oldalára. Gondoljunk bele, micsoda szörnyű csapást mértek ezek a csalók a magyar nemzetünkre! Hányszor ostorozták és ostorozzák ma is egymást a magyarok: megtagadtad magyar testvéred, áruló vagy, lelketlen vagy, eszement vagy. S hányan mondták már ki, hogy itt nincs is magyar nemzet, mert minden szertefoszlott.

- Augusztus 16-20-a között zajlott a Magyarok Világszövetségének VII. Világkongresszusa, ahol önt újraválasztották az MVSZ elnökének! Gratulálok! Az ötnapos tanácskozáson 12 konferencia keretében vizsgálták komoly szakemberekkel karöltve legégetőbb nemzeti sorskérdéseinket. Foglalkoztak a Szent Korona tannal, gróf Teleki Pál halálának körülményeivel...

- Trianon újraértékelésével, Magyarország kifosztásával, az államiság nélküli népek szerepével az Európai Unióban, vagy például a magyar őstörténettel.

- Többféle határozat is született. Melyiket tartja a legfontosabbnak?

- Mintegy 11 határozat született a zárókonferencián. Ha azt kérdezi, melyiket tartom a legjelentősebbnek, akkor minden kétséget kizáróan a magyar önrendelkezési nyilatkozatot tartom a legfontosabbnak. A Magyarok Világszövetsége Kongresszusa már alapítása, 1929 óta a legátfogóbb legitimitású magyar köztestület. Összehasonlításképp a budapesti Parlament legitimitását csak a mai, csonka Magyarországból meríti. A Világkongresszus viszont a világ-magyarságából meríti legitimitását, beleértve a mai Magyarországot is.

1920. június 4-én szétszabdalták Magyarországot, 1944. március 19-én német katonaság szállta meg Magyarországot. Azóta nem adták vissza a magyar nép önrendelkezési jogát. Ha ezen a helyzeten felül kívánunk kerekedni, akkor a magyar nemzet beállhat a sorba, hisz az európai nemzetek az elmúlt 10-15 évben felmutatták szándékukat. Az ötmilliós szlovákság, a négymillió horvátság, a kétmilliós Szlovénia önálló államot alapít, az ötszázezres Montenegro önálló államot alapított. Skócia előbb-utóbb bejelenti függetlenedését Angliától. Egyértelműen kinyilatkoztatták a walesiek, épp itt az Államiság nélküli népek és nemzetek konferencia keretén belül, hogy önálló állami létre törnek. Ugyanez jellemző a katalánokra, a baszkokra. Ha tehát figyelünk az európai népekre, egyedül mi, magyarok vagyunk azok a páriák, akiknek nemhogy nem adatott meg a lehetőség bajaik orvoslására, hanem még ki sem mertük mondani, hogy igényt tartunk az önrendelkezésre. Ezért tartom ezt a nyilatkozatot a legjelentősebbnek.

Ha azt kérdezi, melyik volt a legfigyelemre méltóbb határozat, akkor azt kell mondanom, az az üdvözlő nyilatkozat, amellyel a Világkongresszus Jens Peter Bonde európai parlamenti képviselő és frakcióvezető bejelentését üdvözölte, amellyel a dán képviselő a zárónapra juttatta el üzenetét, mely szerint az írországi népszavazás által megbukott lisszaboni szerződés alkotta európai modell helyett új, konföderatív államszövetségre törő modellt kívánnak kidolgozni, amelynek középpontjában Magyarország Szent Koronájának értékrendje és közjogi elvrendszere szerepel.

Ha azt kérdezi melyik a leghasznosabb határozat, azt mondom, az, amely követeli, hogy a magyar állam hozza nyilvánosságra a magyar államadósság hiteles történetét, amelyikből kiderül, kik a felelősök, azért, hogy ez az 1500 milliárd forintnyi kamatteher évről évre apasztja Magyarország költségvetését. Mintha szívnák Magyarország vérét! Ezt végre hozzák nyilvánosságra!

Nem kevésbé fontos: elhatározta a Kongresszus, hogy gróf Teleki Pál halálának körülményeit mindenképp, egyértelműen tisztázni kell, mert az életének és halálának szentelt konferencián hitelt érdemlő bizonyítékokat tártak elénk, mely szerint a volt miniszterelnök nem öngyilkos lett, hanem meggyilkolták.

- Ezt a kérdés azért tartom magam is fontosnak, mert feltehetően több kiemelkedő magyar államférfi nem természetes halállal halt meg, gondolok elsősorban gróf Széchenyi Istvánra, Tisza Istvánra, vagy épp Teleki Pálra. Önbecsülésünk erősödhetne azáltal, ha kiderülhetne, hogy az öngyilkosság vádja nem igaz, s ezek az államférfiak áldozatok!

- Azért emeltük ezt a kérdést a Világkongresszus konferenciái közé, mert úgy érezzük, az egész magyar nemzeti lét szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy egy tiszta, nagytudású, mély érzésű ember, mint amilyen Teleki Pál volt, méltó megbecsülésben részesüljön! Gondoljunk bele abba a szörnyűségbe, ő még Hitlerrel is szembeszegült és nem engedte át a német csapatokat, hogy megtámadhassák Lengyelországot. Ennek eredményeképp Lengyelország felől kapu nyílt Magyarországra, s közel nyolcszázezer zsidó származású ember menekült meg a gyilkoló németek elől. Ennek az embernek nem lehet szobra Budapesten, mert ráfogták az antiszemitizmus vádját, valamint szégyentáblára állították Auschwitzban. Teleki auschwitzi szégyentáblájával a magyar nemzetet szégyenítették meg! Ha kiderül, hogy őt megölték, ettől kezdve újraértékelődhet ez a folyamat.

Megemlíteném mindenképp az őstörténeti konferenciát, hisz ez volt a leggazdagabb tanácskozás: 96 előadást tartott, mintegy 120 tudós, oktató, közéleti személyiség, s megdőlt a finnugor elmélet.

Ha ehhez még hozzávesszük azt a határozatot, melyet a Magyarország kifosztása konferencia alapján fogadott el a Világkongresszus: e szerint Magyarország követeljen jóvátételt az 1956-os szovjet katonai intervenció által okozott károkért, amelyet a Magyarok Világszövetsége egy évvel ezelőtt felméretett. A Justitia Bizottság megállapította: csak a magyar államnak okozott kár - a magyar állampolgárok kárát félretéve - mintegy tízezer milliárd forint, avagy negyven milliárd euro, a Világkongresszus követeli, hogy Magyarország kérjen jóvátételt a Szovjetunió utódállamaitól. Mindezeket egybevetve megállapíthatom: a VII. Világkongresszus sarkalatos kérdésekhez nyúlt, és mutatta fel őket a magyar társadalom számára...

- A Magyarok Világszövetsége elnökeként milyen célokat tűzött ki maga elé?

- Amikor 1996-ban a Világszövetség elnökhelyettesévé választottak, kissé engem is meglepett és felkészületlenül ért az akkori döntés, akkor azt mondtam: szeretném, ha a Magyarok Világszövetsége kovásszá válna, mely ébresztgeti a magyar nemzet létkérdéseit. Szeretném, ha a Világszövetség fórummá is válna, ahol ezekben a kérdésekben a különböző szándékokat közös akarattá és elhatározássá lehet formálni. És végül intézménynek szeretném látni a Magyarok Világszövetségét, amelyben a közös elhatározások megvalósulnak. Most harmadik mandátumra jelentkeztem és ha a bizalmat elfogadom, akkor elmondom: a kovász szerepünket 2004. december 5-vel elértük. Azzal a népszavazással, melyet nem tudtunk az akkori masszív csalások miatt döntő erejűvé kovácsolni, de a magyar társadalmat mindenképp abba a helyzetbe hoztuk, hogy azóta nem megy el érzéketlenül e fontos kérdések mellett. Azóta négyszáz népszavazási kezdeményezés született. A kovász szerepet betöltöttük.

A hetedik Világkongresszussal, a sokak által páratlannak nevezett 230 dolgozat, mintegy 65%-át hét kötetben a Kongresszus nyitónapján átadtuk minden résztvevőnek, ezzel olyan szellemi gyúanyag birtokába jutattuk magát a Konferenciát, és általa a nemzet életében fontos szerepet játszó műhelyeket is, hogy elmondhatjuk, a Világkongresszus intézménnyé vált, amely ívet húzott az altáji Tibet és az atlanti óceán között. A Világtalálkozón mindenki a magyar nemzet nagyszerűségéről, annak féltéséről beszélt, lett légyen az kínai, kazah, kirgíz, mongóliai, walesi, fríz, breton, vagy flamand. Néhány nap erejéig sikerült a magyarságot e fény középpontjába állítani. Végezetül emlékeztetni szeretnék arra az előadásra, melyet Bogár László tartott a Világkongresszuson a Magyarország kifosztása című konferencián, melynek címe így hangzik: A rendszerváltás kísérlet volt Magyarország felszámolására.

- Elmondható, hogy a Magyarok Világszövetsége ezt a folyamatot szeretné megfordítani?

- Így van. Ezért nevezzük a VII. Világkongresszust fordulatnak.

Frigyesy Ágnes